Lelki hét az iskolában

2020. február 3-7.

Nagy izgalommal készültünk a csapattal, hiszen mindenki számára teljesen újfajta szolgálatba vágtunk bele. Nekem szó szerint egy régi álmom vált most valóra, Isten teljesítette be. Jó volt tapasztalni, ahogy a gyerekek először talán furcsállták a jelenlétünket, de hét végére már alig akartak minket hazaengedni. Mert ezen a héten jókat játszottunk együtt, megismertük Dávid király történetét és voltak komoly beszélgetéseink. Összebarátkoztunk. Endi így látta:

„Érdekes volt úgy beszélni a gyerekeknek Istenről, mintha egy táborban lennénk, pedig közben ők iskolába jártak.”

Nehéz kérdéseket is feltettek nekünk. Volt, akikkel együtt imádkozhattunk, komolyan beszélgethettünk. Azt gondolom, hogy az ilyen pillanatokban, amikor ilyen feltétel nélküli kapcsolatok alakulhatnak ki két ember között, akiknek másként nem lenne különösebb dolguk egymással: ezek azok a helyzetek, amikor bepillanthatunk a mennyországba. Jézus is így viszonyul hozzánk. Pénteken könnyek és ölelések között búcsúzkodtunk az iskolabuszok mellett.

„Olyanok vagytok a lányaimnak, mint egy tábla csoki!” – kaptuk a visszajelzést egy édesanyától.

Hálás vagyok Istennek és a fiataloknak is, akik vállalták ezt a szolgálatot.

„Életem egyik legjobb élménye volt ezzel a kis csapattal szolgálni: milyen sokfélék vagyunk, és pont erre volt szükség. Mindenki annyira jól megtalálta a helyét a szolgálatban. Jó volt segítséget kapni egymástól azon a területen, ami a másik erőssége.” – mondja Dorottya.

Valóban nagyon különleges csapat állhatott össze.

Számomra rendkívül intenzív, áldásokban, örömökben gazdag hét volt. Hálás vagyok Istennek, hogy tudott bennünket használni, tudtunk kapcsolatot teremteni a gyerekekkel, felnőttekkel, és bizonyságtételekben megosztani velük, ki nekünk Krisztus. Bízom benne, hogy ennek a missziónak lesz folytatása, terjedése és részese is lehetek azzal a szuper kis csapattal, akiket az Úr egybegyűjtött! – emlékezett vissza Anna.

Én is bízom abban, hogy nem hiábavaló ez a munka és azon leszek, hogy folytathassuk!

Selmeczi Nimród

Megosztás

Share on facebook
Facebook
Share on email
E-mail